D. Magyar Imre: Bécs
Megvallom csalódtam. Rég olvastam Bécsröl úgy egyáltalán és tényleg rég olvastam Bécset értö könyvet. Jó a szerzö egy szót sem szólt az általam imádott "alternatív" Bécsröl, de ettöl még az elején nagyon korrekt kis münek ígérkezett. Nem állítom, hogy többet tudok Bécsröl, mint a szerzö és az sem igaz, hogy nem tudott újat mondani,de.
De: Az a komolyzenei, kultúrális szenvelgés, ami a könyv közepén jött, az több volt mint idegesítö. Nem érdekel sem Mozart, sem Beethoven, söt Falco sem. Itt a könyv nekem nagyon elment az anyámék generációjának az izlésének az irányába, de míg Sándor Erzsi stílusát zabálom, ez idegesített. Sajnálom.
Hála az égnek az utolsó három fejezet mintha az elsö hárommal együtt íródott volna, nagyon rendben volt. Az interjú a végén Paul Lendvaival pedig kíválló ráadás volt.
Minden összeszedve én mégis ajánlom a könyvet mindenkinek, aki többet akar tudni Bécsröl, mint az egyszeri fogyasztói turista.
Nálam 3/5.
Ui: Nem várom el hogy valaki, aki Bécsröl ír ismerje a alternatív szcénát, hogy sörözzön, mondjuk az EinBauMöbel-ben, esetleg ismerje a VUK-ot, de hogy az Ilona Stüberlen kívül van a kávéház oszt slussz, az nekem kemény volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.