Tűzzel-vassal

Henryk Sienkiewicz regénye a A Tűzzel-vassal (Ogniem i mieczem).  /Magyarul/

Van Dunaszerdahelyen egy tüneményes csoda antikvárium. A könyvek sorsa nevet is megkaphatná, mert amilyen tüneményes olyan jellemző és szomorú egy hely ez. Én szeretem, varázslatos találásaim már évek óta visszajáró vásárlóvá tettek. Mindig egyedül, soha nem találkoztam ott még másik vásárlóval, biztosan vannak amúgy. Szóval az a szokásom ezen a helyen, hogy nem keresek, nem túrok fel semmilyen könyvhalmot, nem megyek rá a témákra, típusokra sem. Hagyom, hogy a szemem vigyen, ugyanis az első alkalom óta mindig találok csak úgy valamit. Például egy több mint 15 éven át űzött amerikai regény Tom Clancy: Vörös viharának első kötetét, amelyet még a középiskolai koliban tett magáévá egy lelkes ám de morálisan nem túl fejlett kolitársam. Bementem és megláttam, ott vigyorgott rám a polcon. Azóta sok ilyen élményem, drámákkal, verseskötetekkel volt. Legútobb Sienkiewicz történelmi klasszikusa feküdt egy doboz tetejére hanyagul odadobva. Ezt a művét még nem olvastam, csak filmen láttam, de egyből tudtam ez és a valahol megbújó kettes kötet az enyém lesz. Így is lett némi kétségbeesett keresgélés után. (két kötet 6€)

A középső gyermekemre gondoltam, hogy egy pár év és ő biztosan örülni fog neki. Remélem, mert ez a terv. Gárdonyi Egri Csillagainál szerintem jobb ez a regény, sőt én a Quo Vadisnál is jobbnak találtam. Tehát abból indultam ki, hogy az Egri Csillagokat fogja olvasni és akkor talán érdekelheti egy 100 évvel késöbb játszódó hasonló történet. Minden különösebb sallang nélkül csak ajánlani tudom, nem ment el annyira az idő felette, mint mondjuk Jókai Mór regényei felett, hogy egy másik kortárs magyar klasszikust említsek. Zagloba uram ( a lengyel Hári János) már már Svejki figura, nem lehet nem szeretni. Szerintem könnyen alkalmas lehet arra, hogy az olvasást szerető töris gyermekekkel megismertesse mi is az a Kelet-Európai relatív. Etnikum kontra nyelv és/vagy vallás. Bűn, hazugság kontra hazafiasság, bátorság etc. 

Maga az antikvárium nem csupán azért egy szomurú hely, mert tökéletesen tükrözi a nyomtatott papír sorsát a 21. században. Az egy dolog, hogy hely és megfelelő munkatársak, de legvalószínűbben idő hiányában döbbenetes képet nyújt ez a nem is kicsi antikvárium. Többek között a földön szanaszét heverő banános dobozokban hányodó könyvek szomorú látványt nyújtanak és értelemszerűen a keresét is esetlegessé teszik. Nem nagyon van rendbe rakott sarka, polca az antikvárnak, komolyan felmerült bennem, hogy rendet kéne itt rakni, nekem (Vajon két hétbe beleférne?). Ezt a kicsit posztapokaliptikus képet még megstuccolja, hogy a 70-es, 80-as évek felvidéki magyar polcait is könnyen látjuk viszont, hiszen tulajdonosaik az a generáció lassan kihal, nekem nem akármilyen kultúrsokk ez. Legjobban talán a ma már senki által nem keresett szlovák nyelvű csehszlovák szocialista irodalom maradványai lettek kulturális zárványkényt porosan, feszesen ottfelejtve. Nyitvatartás amúgy kicsit rapszódikus, de némi csengetés után engem majdnem mindig beengedtek. Viszont nekem mindig megérte.