Fontos-e megmondani adott esetben, hogy mi is az amit olvasunk, mert őszintén szólva jelen pillanatban én nem tudom mi ez. Jó nagyon, vagyis rettenetesen húsba vágóan szomorú, elgondolkodtató iromány, könyvalakban.
Miről is van szó? Peter Pomerantsev művéről a semmi sem igaz, bármi lehetségesről. Olvassátok el emberek, muszály. Rémisztően pontos képet fest a mai, modern Oroszországról, a Putyini Jelenről, a modern autoriter rendszerek, féldiktaturák működési elvéről. Frankón, mint egy mint egy ikeás összeszerelő prosi a Szürkgomhoz (Nagy szürke szekrény, amiben csak eltünni lehet, kijönni soha.). Vajon Orbán lelkes propagandistái olvasták? Angolul 2014-ben jelent meg, magyarra 2019-ben fordította Papolczy Péter. (Vajon a fordítónál követelmény volt, hogy ő is P.P monogrammal gurítson? ;) )
Tahát adott Pííítőr, aki egy Angliában felnövő orosz srác, aki a diploma megszerzése után 2001-ben Moszkvába költözik. Televíziós producerként sikerül az orosz néplélek gyötrelmes metamorfózisát, a kereskedelminek álcázott tévé agymosása amit a putyini rendszer könyörtelen maffia módszereivel megspékelve lehet megpróbálni túlélni, közelről szemlélni. Nem mindenkinek sikerült. A könyv nem cicózik, szépen (sok)mindent lepucol, lemeztelenít, majd minden ott áll pőrén, csak a rendszer(és a velejáró automatikus korrupció) virágzik. Függöny.
Kötelező olvasmánnyá tenném.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.